Vasárnap meglátogattuk a British Museumot. Az első képen én vagyok látható egy parkban. Neve nincs. Mert nem tudom. Igazából megint eltévedtünk és egy parkban kötöttünk ki. :-)
A következő már a British Museum-ban készült. Anikó és a ...hatalmas nagy szobor...
Oh igen. Itt mindenképp csinálnunk kellett egy képet. Egy hatalmas nagy színes bigyó előtt. "Mert az olyan szééééép..."
Azt kell mondjam a British Museum nem biztos hogy egy napos program. Inkább több. Elég sok terme van különböző témákkal. Ilyen például Kína, Görög, Mezopotámia és Japán. És természetesen nekem azt látnom kellett. (Kerestünk magyart is de nem volt)
Aki nem tud japánul: Respect and Love. Mert én tudok. Na jó nem, csak oda volt írva mellé :p
Japán tradicionális teaház.
Láttunk nagyon szép kardokat és régi japán vérteket csak azok a képek nem sikerültek túl jól. Valahogy úgy voltak megvilágítva hogy nem lehetett rendesen lefényképezni őket...
Amit semmiképp nem akartunk kihagyni az az egyiptomi rész volt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem csak mi gondoltuk így hanem mindenki más is. Ez a terem volt a leginkább zsúfolt látogatókkal.
Hmm, erre az utolsó képre nem emlékszem melyik teremben készült. De Anikó volt oly kedves kisegíteni a képaláírással. Íme: "Anikó és a vájzak"
A következő képhez egy idézet fűződik:
"-Ez a legfantasztikusabb hely ahol eddig valaha jártam..."
"-...ez még csak a ruhatár..."
Idézet a klasszikus Diszkópatkányok-ból
Mi is hasonlóan éreztük magunkat amikor beléptünk a múzeumba. Szerintünk az volt a legfantasztikusabb hely... pedig az csak az előtér...
És végül a British Museum szemből. Már ami belefért.
