Szeptember 7.-én végre elindultunk. Az indulás előtti napok elég eseménydúsan teltek. Szokásomhoz híven mindenre fel akartam készülni, mindent el akartam intézni. Így utólag visszanézve nagyon úgy érzem hogy túlpörögtem a dolgot.
Szerdán hajnalban indultunk a Ferihegy (Liszt Ferenc) reptérről. A reptéren minden sima ügy volt, bár megjegyezném hogy nem okos dolog a pénztárcát a zsebben hagyni amikor áthaladunk a fémdetektoros kapun. Anikó simán átsétált nekem persze besípolt. Rögtön le is állították azt a sort, gondolom mindenki nagyon örült nekem. Ezután jött a jó alapos motozás. Tényleg alapos volt, még a cipőmet is átnézték. Anikó először ült repülőgépen ezért kíváncsi voltam hogy fogja viselni a felszállást. Vicces is volt :) Nem lett rosszul de azért érdekes arcot vágott. A repülőút 2:30 percig tartott, helyi idő szerint 7:30kor landoltunk. Szerintem egy időben nagyon sok gép érkezhetett be a Lutoni reptérre mert iszonyat sor fogadott. Csaknem egy órát álltunk sorba mire beengedtek az országba. Miután sikerült magunkhoz venni a csomagjainkat mentünk buszt keresni ami bevisz bennünket London belvárosába.
.jpg)
Leszállás után hol máshol mint a „Smoking area”-ban
.jpg)
Közös kép a reptér előtt, háttérben egy rendőrautóval
A 757-es busszal jöttünk be London belvárosába. Csekély 23 fontba és 2 órába telt.
London belvárosában a Marble Arch-nál
A Marble Arch-nál szálltunk le a buszról. Irány az angol metró. Tudni kell hogy Angliában beléptetőkapus rendszer működik. A bérlet valójában egy mágneskártya (Oyster card), amit nagyon egyszerűen lehet feltölteni a pénztáraknál vagy automatáknál, majd a feltöltött kártyát elég a kapu előtti érzékelőhöz érinteni és már mehetünk is a metróba. Kifelé ugyan ez a procedúra. Hozzá kell tennem hogy ez az angoloknál semmiféle fennakadást nem eredményez (csak mi tartottuk fel a sort amíg rá nem jöttünk hogy is működik pontosan), folyamatosan tudnak befelé/kifelé haladni. Egy vagy két 'ellenőr' van csak a metróállomásokon, de az ő feladatuk sem az hogy ellenőrizzék a jegyeket bérleteket hanem az ha gond van segítsenek. Amikor először mentünk le és ott szerencsétlenkedtünk a két nagy bőrönddel az egyikük azonnal elkezdett integetni hogy menjünk vele, és beengedett egy nagyobb kapun. Érdekes továbbá hogy a mozgólépcsőn mindenhol ki van írva hogy mindenki álljon jobbra ha nem siet. Vagyis azok akik csak állnak jobb oldalt, akik sietnek pedig mehetnek a lépcső bal oldalán. Hihetetlen egyszerű és jól működő rendszer. A metrójuk kisebb mint a miénk viszont elég gyakran jár. Érdemes azonban figyelni az állomás és a metrókocsi közötti szintkülönbségre mert nem egy színtben van mint nálunk, kb olyan beszállásnál mintha egy lépcsőfokot kéne megtennünk.
A szállás ezek után viszonylag gyorsan megtaláltuk hála a pofon egyszerű kiírásoknak. Még azok sem nagyon tudnak eltévedni a metróban akik soha nem jártak Londonban. A szállásunk kicsi (1 szoba konyha + wc és fürdőszoba) de a célnak tökéletesen megfelel. Már nagyon jól belaktuk. :)
Az első utunk miután elfoglaltuk a szállást a legközelebbi bolt volt, jelen esetben egy tesco express. Meglepő de az árak hasonlóak az otthoniakhoz. Viszont arra kellett rájönnünk, hogy az angolok nem esznek felvágottat. Vagy legalábbis nem túl elterjedt. Mindenhol kész kaják (mirelit, szendvics, pizza, stb...) Pizza mellett döntöttünk, a szálláson megcsináltuk majd mivel nagyon fáradtak voltunk lefeküdtünk aludni.
Második nap a környékkel ismerkedtünk. Próbáltuk megtalálni az olcsó kisboltokat ahol érdemes vásárolni. Találtunk is egy 1 fontos boltot. Rengeteg mindent árulnak és tényleg minden 1 font. Az olyan termékeknek amiknek kisebb az értéke 1 fontnál általában kettesével, hármasával árulják. Itt sikerült beszereznünk egy adaptert a konnektorhoz mivel Angliában 3 tűs konnektorok vannak... Anikó nagy örömére van egy Lidl a közelben. Ráadásul nagyon úgy néz ki hogy ugyan azokat a termékeket árulják mint az otthoniakban.
Tipikus Angol lakóházak
'A kedvenc helyünk' Bár még nem ettünk itt de Anikónak annyira tetszett hogy megbeszéltük ha elhagyjuk egymást itt találkozunk :-)
Folytatjuk...
