Londoni Szalámi

Először is elnézést kérek, hogy nem írtunk mostanában de az a helyzet, hogy mind a ketten dolgozunk és így kicsit gyorsan telnek a napok :)

Angol érdekességek. Hol is kezdjem. Talán a legnyilvánvalóbb és amit mindenki tud. Rossz oldalon közlekednek!!!! Biztos meg lehet szokni de azért furcsa. Mivel sok a turista mindenhol jelzik az aszfalton, hogy merre kell nézni. Hozzáteszem még így is elég bizonytalan vagyok úgyhogy mind a két irányba nézek, az a tuti.

Look left

Nagyon keskenyek az utak. Egymástól centikre haladnak el az autók, buszok. Akkor szembesültünk ezzel amikor jöttünk befelé a reptérről busszal. Annyira közel mentünk el egy-két teherautó mellett hogy az már ijesztő volt.

Normál két sávos út

Legjobb tudomásom szerint ha kanyarodik egy autó és én épp megyek át azon az úton ahová ő szeretne kanyarodni akkor a gyalogosnak van elsőbbsége. Nah itt ez vagy nem így van vagy csak tesznek rá magasról. Magyar szokás szerint 1-2x már leléptem az úttestre mondván elsőbbségem van csak megáll. Hát nem...

Közlekedési lámpák. Számomra rejtély, hogy minek vannak. Senki de senki nem akkor megy át amikor zöld van. Talán az autósok. De hogy a gyalogosok tuti nem várnak zöldre az biztos. Az angolok olyan kényelmesen sétálnak át a piroson. Kicsi gyerekkel, babakocsival az induló autósok előtt. Hát nem tudom...

Mentőautó. Hogy ennek milyen hangja van itt. Olyan mint egy légvédelmi sziréna. Szó szerint megfájdul az ember füle ha elmegy mellette egy.

Csap a fürdőben

Minden angol fürdőben külön csap van a meleg és külön a hideg víznek. Nem igazán sikerült rájönnünk hogy ennek milyen praktikus oka lehet.

Konnektor. Nekem csak itt jutott tudomásomra hogy más szabványt használnak mint mi.

Itt már látszik egy átalakító is

Az angol szabványon 3 luk van és van mellette egy kapcsoló. A kapcsoló végül is praktikus nem kell kihúzni a dolgokat folyamatosan a konektorból amiket nem használunk hanem egyszerűen kikapcsoljuk. A fürdőben nincs egy darab konnektor sem. Úgy látszik ők nem használnak hajszárítót, elektromos borotvát stb. Ellenben a szobában van 8 db. Elég kicsi a szoba úgyhogy minek ennyi azt nem tudom.

Zuhanyzó. Nem tudom hogy itt ilyen e az átlag vagy csak a mi luxus apartmanunkban van de nekem elsőre furcsa volt. Bár Anikó azt mondta nem újdonság, még csak nem is egyedi de azért egy képet megérdemel.

Vízmelegítős zuhany

Buszmegálló. Ezt is fordítva csinálják. Látszik a képen hogy nem az úttest felé néz hanem az ellenkező irányba. Tehát pont háttal van mindenki az érkező busznak. Biztos van a tarkójukon is szemük...

Buszmegálló

Bicikli bérlés. Rengeteg 'lerakat' van, főleg a turista látványosságok közelében. A lényege, odamegyünk az autómatához, fizetünk, elvisszük a biciklit és valamelyik másik állomáson otthagyjuk. Ötletes.

Bicikli állomás

Az automata

Vízvezetékek. Kint mennek a ház falán. Nekem ez iszonyat furcsa volt...

Elektromosság. Hát azért nem vagyok 100%ig biztos benne de szerintem ez egy villanyoszlop. Ha igen roppant érdekesen néz ki.

Villanyoszlop

Tűz (füst) jelző. Ez nem érdekes tulajdonképp, nálunk is van. Nagyon kellemetlen hangja van... Valamelyik kedves szomszédunk cigizik, süt vagy nem is tudom mit csinál de hetente olyan 4x biztos hogy bekapcsol.

Újságok. Érdekes dolgot figyeltem meg a metróban. Az emberek olvasnak egy újságot és amikor szállnak le akkor otthagyják. Gondoltam is ez milyen paraszt dolog. Egészen addig gondoltam ezt amíg meg nem láttam hogy a következő ember aki felszáll felveszi és elkezdi olvasni az otthagyott újságot. Amikor ő száll le ő is otthagyja és így tovább... Érdekes.

A metrókocsikban az ülőhelyek karfákkal vannak elválasztva. Szerintem roppant praktikus, így elkerülhető, hogy valaki elfoglaljon 2-3 helyet mert ő nagyon lazán ül, mint például nálunk...

Most hirtelen más nem jut eszembe, majd ha összegyűlt egy második adag azt is posztolom. Anikó már egy ideje tervezi a gasztronómiai bejegyzést, majd egy kicsit megbökdösöm hogy írja meg. :)

Vigyori és az utcatáblánk

Anikó szerint: Dínó Múzeum. És valóban. Rengeteg dinoszaurusz csontváz van kiállítva. Előre elnézést kérek de nem vagyok túl nagy dinoszaurusz szakértő, így meg sem próbáltam megjegyezni a képeken szereplő dinók neveit.

Nem tudom említettem e már de Londonban minden múzeum ingyenes. A bejárat után nem sokkal mindegyikben van egy pénzgyűjtő ahová lehet dobálni az adományokat. A Natural History Múzeumban ezután egy hatalmas előtér következik, ahol egy óriási dinoszaurusz csontváz van kiállítva. A teremben jobbra-balra is 'kis' beugrók vannak ahol különböző dolgokat találhat az érdeklődő. Például még több dinoszauruszt. De van itt megkövesedett fa, kristályok stb. Az egyik ilyen beugróban csináltuk a következő képet.

Egy óriási Izé.

Valami növényevő állat lehetett mert foga az nem sok van neki. Ha beljebb megyünk a múzeumban láthatóvá válik hogy több terem is nyílik az előtérből. Például bogár- , kőzet- és madárterem. Jaj majdnem kihagytam a dinoszaurusz termet. Az is van.

Egy óriás pocok

Aki esetleg ide készül az számoljon egy pár órás programmal. Rendkívül szórakoztató hely. A legtöbb teremben van olyan dolog amit meg lehet fogni vagy valami berendezés amit lehet nyomkodni, esetleg csavargatni. Ilyenkor mindig történik valami. Például volt egy nagy (döglött) rák egy vödörnyi vízben. A felette lévő táblán ez volt olvasható: Vajon nehezebb a rák a vízben? Egy kar segítségével ki lehetett emelni hogy tapasztalati úton tanuljuk meg, mikor nehezebb a rák már ha nehezebb. Gondolom gyerekeknek szánták, vagyis nekünk :) Úgyhogy mindent nyomkodtunk, fogdostunk. Vicces látni ahogy felnőtt emberek járkálnak körbe a múzeumba és fogdosnak meg mindent hátha történik valami. Főleg akkor amikor nem történik semmi :)

Sok kicsike madár

Volt egy Föld terem is, ahol főleg a bolygónkkal kapcsolatban lehetett megtudni érdekességeket. Itt kell megjegyeznem, hogy Anikónak mindig a díszlet tetszett és nem a kiállítási tárgyak...

Sajnos a kép nem adja vissza de a Föld mozgott és nagyon érdekesen volt megvilágítva

A Nap. Persze ez is csak a dekoráció része volt de kellett egy képet csinálnom :)

Dodó csontváz.

Richard Owen

Érdemes a múzeumban nyitva tartani a szemünket mert nem csak szem magasságban vannak kiállítva tárgyak. Bementünk egy szobába ami teljesen üres volt leszámítva egy két ülő alkalmatosságot (amire akár rá is lehet feküdni) a terem közepén. Amikor bementünk néztünk körbe, nem láttunk semmit. Á biztos valami pihenő szoba. Aztán jött egy gyerek, lefeküdt és nézte a plafont. Gondoltam csak megnézem már mit néz. Egy egész tölgyfa van beépítve a mennyezetbe. A keresztmetszete látszik a gyökereitől egészen a lombkoronáig. Mi nem csináltunk képet de találtam egyet az interneten.

Eztuán jött az evolúciós terem. Vagy majom terem.

A plafonról lógó majom csontvázak

Anikó és a kismajom

Voltunk továbbá a kőzet teremben is. Rengeteg kőzetfajta található itt. Például hatalmas gyémántok, meteoritok meg sok minden más aminek a nevét sem tudom. Szép bár annyi fajta van hogy szerintem maximum egy geológus nézi végig az összeset.

Utolsónak hagytam a dinoszaurusz termet. Ugyan úgy mint a British Museum-ban az egyiptomi részen itt volt a legtöbb turista. Tényleg rengeteg. Alig lehetett haladni...

Dinó fejek

Hát nagyjából ennyi lett volna. Eddig azt kell mondjam hogy ez tetszett a leginkább. Nem messze található egyébként a Science Museum, de azt egy későbbi időpontra tartogatjuk.

A következő nevezetesség ahová gondoltuk elnézünk a Trafalgar tér volt. És ha már ott vagyunk akkor a National Gallery-t is útba ejtjük ami a térről nyílik. A térről nekem olyan elképzelésem volt, hogy tele lesz galambbal. Előre örültem is, hogy Anikó milyen boldog lesz ettől. Még azon is gondolkodtam, hogy szórok rá egy kis morzsát, hogy rárepüljenek. Azonban csalódnom kellett. Elég kevés galamb volt, aminek oka pedig az, hogy a téren tiltják a galambetetést...

Trafalgar téri szökőkút

...és a szökőkút közelebbről...

A 2012-es Olimpiai visszaszámláló

Azt kell mondjam a tér gyönyörű tisztán van tartva, a szökőkutak vize pedig kristály tiszta. Mikor átvágtunk a téren annyira nézelődtem, hogy átgyalogoltam Amy Winehouse fején. De véletlen volt... Később vettük észre, hogy nem csak őt, hanem még jó pár hírességet odarajzoltak a térre. Például Bob Marleyt, Hitchcockot és Michael Jacksont.

Amy Winehouse street art

Nelson Admirális

...és végül a National Gallery bejárata

Hát azt kell mondjam csalódás volt a National Gallery. Az egyik legnagyobb problémám az, hogy nem lehet fényképezni a kiállításokon. Bár láttunk próbálkozókat, de az ő fejüket leüvöltötték. A belépés egyébként ingyenes, minden másért fizetni kell. Például lehet bérelni egy walkman szerű szerkezetet amibe ha beütjük az adott kép melletti számot akkor elmeséli a kép történetét. Nem próbáltuk de ha minden igaz akkor nyelvet is lehet választani. Térképet nem vettünk a bejáratnál így találomra járkáltunk a termekben, valószínűleg nem voltunk mindenhol valahol pedig többször is. Érdemes megnézni, található egy pár nagyon szép és részletes kép, szinte fotó részletességű. Láttunk Van Gogh képeket is, de azt kell mondjam rám nem hatottak túlzottan. Sokkal szebb képek is találhatók a galériában. Hát dióhéjban ennyit erről a kiruccanásunkról.

Vasárnap meglátogattuk a British Museumot. Az első képen én vagyok látható egy parkban. Neve nincs. Mert nem tudom. Igazából megint eltévedtünk és egy parkban kötöttünk ki. :-)

A következő már a British Museum-ban készült. Anikó és a ...hatalmas nagy szobor...

Oh igen. Itt mindenképp csinálnunk kellett egy képet. Egy hatalmas nagy színes bigyó előtt. "Mert az olyan szééééép..."

Azt kell mondjam a British Museum nem biztos hogy egy napos program. Inkább több. Elég sok terme van különböző témákkal. Ilyen például Kína, Görög, Mezopotámia és Japán. És természetesen nekem azt látnom kellett. (Kerestünk magyart is de nem volt)

Aki nem tud japánul: Respect and Love. Mert én tudok. Na jó nem, csak oda volt írva mellé :p

Japán tradicionális teaház.

Láttunk nagyon szép kardokat és régi japán vérteket csak azok a képek nem sikerültek túl jól. Valahogy úgy voltak megvilágítva hogy nem lehetett rendesen lefényképezni őket...

Amit semmiképp nem akartunk kihagyni az az egyiptomi rész volt. Nagyon úgy tűnik, hogy nem csak mi gondoltuk így hanem mindenki más is. Ez a terem volt a leginkább zsúfolt látogatókkal.

Hmm, erre az utolsó képre nem emlékszem melyik teremben készült. De Anikó volt oly kedves kisegíteni a képaláírással. Íme: "Anikó és a vájzak"

A következő képhez egy idézet fűződik:

"-Ez a legfantasztikusabb hely ahol eddig valaha jártam..."

"-...ez még csak a ruhatár..."

Idézet a klasszikus Diszkópatkányok-ból

Mi is hasonlóan éreztük magunkat amikor beléptünk a múzeumba. Szerintünk az volt a legfantasztikusabb hely... pedig az csak az előtér...

És végül a British Museum szemből. Már ami belefért.

Szeptember 9-én, pénteken végre eljutottunk odáig, hogy elmenjünk turistáskodni. Szerencsés véletlen hogy Alex barátom útban Kanada felé pont pénteken töltött egy napot Londonban. Megbeszéltük, hogy találkozunk a Buckingham Palota előtt. Onnan kiindulva pedig teszünk egy szép kis túrát a Temze partján. Még előző nap este megnéztem, hogy pontosan hogyan jutunk el a Buckingham Palotához. Egyszerű: Picadilly Line-on (a metró vonalaknak itt nevük van és van belőlük 13) el kell mennünk egészen a Green Park állomásig és onnan séta. Ez teljesen jó hiszen mi is a Picadilly line-hoz lakunk közel még csak át sem kell szállni. Este azonban még megnéztem a British múzeumot is. Ugyan ezen vonal csak Holborn megálló. Szépen le is jegyzeteltem magamnak reggelre: Buckingham Palace – Holborn; British Museum – Green Park... Mondanom sem kell, hogy Holbornon nem találtuk a Buckingham palotát és amikor megkérdeztem az újságárust azt mondta, hogy bizony az nem itt van hanem jó messze. Ekkor Anikóban merült fel, hogy esetleg fordítva írtam fel a megállókat. Mondtam, hogy az kizárt, de menjünk el a Green Park megállóhoz majd meglátjuk. Természetesen ott volt a Buckingham Palota... Azt csak később vettem észre hazafelé, hogy a metró megállóban az állomás neve után bemondják a helyi nevezetességeket, így elég lett volna erre figyelni. A Green Park mint a neve is utal rá egy hatalmas és gyönyörű szép zöld park.

Green Park-ban

A Green Park-on átsétálva jutunk el a Buckingham Palotába. Vagyis hogy a kapujához. Kicsit csalódás volt, hogy az őrök a kaputól elég messze álltak így nem lehetett rendes képet készíteni velük.

Anikó a Buckingham Palota előtt háttérben egy Őr

Közös kép a kapuban

Alex kisebb késés után megérkezett, úgyhogy útnak is indultunk a St. James's Park felé. A parkban rengeteg madár (galamb, kacsa, hattyú sőt még pelikán is) és mókus található. Egyik sem igazán fél az embertől, a mókusok szabály szerűen felmásznak az ember lábára hátha van náluk mogyoró. Igazán aranyosak voltak :-)

Anikó, Alex és a Mókus

Tollászkodó pelikánok és mi

Alexnak kész útiterve volt, hogy merre szeretne haladni. Fel is készült rá, volt nála turista térkép, google maps-ről nyomtatott térkép stb. Természetesen ezekről rögtön le is mondott a javamra, mert hogy én ugye jobban bánok a térképpel.

Na most merre?

A park után jött a Churchill múzeum. Ide nem mentünk be, csak az előtte lévő emlékműnél csináltunk egy képet.

Anikó és a gömb

Továbbhaladva jutottunk el a Horse Guards road-ra. Itt tényleg lovas őrök állnak. Az egyik ló annyira fegyelmezetten és mozdulatlanul állt, hogy komolyan kétségbe vontam, hogy az élőlény. De aztán megéreztük a lócitrom szagot és ez meggyőzött arról, mégiscsak igazi. Hacsak nem használnak lócitrom illatosítót...

A „kitömött ló” és lovasa

A következő látványosság a Big Ben volt. A Westminster hídon sétálva készítettünk pár képet.

Kis pihenő

Innentől kezdve a Temze partján haladtunk.

Anikónak valamiért nagyon tetszett ez a pingvin

London Eye és a Big Ben

Körülbelül 620 mérföld után (na jó nem annyi de tényleg nagyon hosszú séta után) végre eljutottunk a Tower Bridge-hez.

Anikó és a Tower Bridge

„The Egg”. Valójában fogalmam sincs mi az de Alex váltig állította, hogy az valami nagyon híres dolog.

Anikó és a Tower Shop

Ezt a képet Anikó készítette. Mindenképpen szeretett volna egy olyan képet amin mind a hárman rajta vagyunk. Így sikerült... :D

és végül egy Fish & Chips árus. Nem ettünk de a tervek között szerepel.

Holnap készülünk meglátogatni a British Museum-ot. Majd annak is szentelünk egy bejegyzést.

Szeptember 7.-én végre elindultunk. Az indulás előtti napok elég eseménydúsan teltek. Szokásomhoz híven mindenre fel akartam készülni, mindent el akartam intézni. Így utólag visszanézve nagyon úgy érzem hogy túlpörögtem a dolgot.

Szerdán hajnalban indultunk a Ferihegy (Liszt Ferenc) reptérről. A reptéren minden sima ügy volt, bár megjegyezném hogy nem okos dolog a pénztárcát a zsebben hagyni amikor áthaladunk a fémdetektoros kapun. Anikó simán átsétált nekem persze besípolt. Rögtön le is állították azt a sort, gondolom mindenki nagyon örült nekem. Ezután jött a jó alapos motozás. Tényleg alapos volt, még a cipőmet is átnézték. Anikó először ült repülőgépen ezért kíváncsi voltam hogy fogja viselni a felszállást. Vicces is volt :) Nem lett rosszul de azért érdekes arcot vágott. A repülőút 2:30 percig tartott, helyi idő szerint 7:30kor landoltunk. Szerintem egy időben nagyon sok gép érkezhetett be a Lutoni reptérre mert iszonyat sor fogadott. Csaknem egy órát álltunk sorba mire beengedtek az országba. Miután sikerült magunkhoz venni a csomagjainkat mentünk buszt keresni ami bevisz bennünket London belvárosába.

Leszállás után hol máshol mint a „Smoking area”-ban

Közös kép a reptér előtt, háttérben egy rendőrautóval

A 757-es busszal jöttünk be London belvárosába. Csekély 23 fontba és 2 órába telt.

London belvárosában a Marble Arch-nál

A Marble Arch-nál szálltunk le a buszról. Irány az angol metró. Tudni kell hogy Angliában beléptetőkapus rendszer működik. A bérlet valójában egy mágneskártya (Oyster card), amit nagyon egyszerűen lehet feltölteni a pénztáraknál vagy automatáknál, majd a feltöltött kártyát elég a kapu előtti érzékelőhöz érinteni és már mehetünk is a metróba. Kifelé ugyan ez a procedúra. Hozzá kell tennem hogy ez az angoloknál semmiféle fennakadást nem eredményez (csak mi tartottuk fel a sort amíg rá nem jöttünk hogy is működik pontosan), folyamatosan tudnak befelé/kifelé haladni. Egy vagy két 'ellenőr' van csak a metróállomásokon, de az ő feladatuk sem az hogy ellenőrizzék a jegyeket bérleteket hanem az ha gond van segítsenek. Amikor először mentünk le és ott szerencsétlenkedtünk a két nagy bőrönddel az egyikük azonnal elkezdett integetni hogy menjünk vele, és beengedett egy nagyobb kapun. Érdekes továbbá hogy a mozgólépcsőn mindenhol ki van írva hogy mindenki álljon jobbra ha nem siet. Vagyis azok akik csak állnak jobb oldalt, akik sietnek pedig mehetnek a lépcső bal oldalán. Hihetetlen egyszerű és jól működő rendszer. A metrójuk kisebb mint a miénk viszont elég gyakran jár. Érdemes azonban figyelni az állomás és a metrókocsi közötti szintkülönbségre mert nem egy színtben van mint nálunk, kb olyan beszállásnál mintha egy lépcsőfokot kéne megtennünk.

A szállás ezek után viszonylag gyorsan megtaláltuk hála a pofon egyszerű kiírásoknak. Még azok sem nagyon tudnak eltévedni a metróban akik soha nem jártak Londonban. A szállásunk kicsi (1 szoba konyha + wc és fürdőszoba) de a célnak tökéletesen megfelel. Már nagyon jól belaktuk. :)

Az első utunk miután elfoglaltuk a szállást a legközelebbi bolt volt, jelen esetben egy tesco express. Meglepő de az árak hasonlóak az otthoniakhoz. Viszont arra kellett rájönnünk, hogy az angolok nem esznek felvágottat. Vagy legalábbis nem túl elterjedt. Mindenhol kész kaják (mirelit, szendvics, pizza, stb...) Pizza mellett döntöttünk, a szálláson megcsináltuk majd mivel nagyon fáradtak voltunk lefeküdtünk aludni.

Második nap a környékkel ismerkedtünk. Próbáltuk megtalálni az olcsó kisboltokat ahol érdemes vásárolni. Találtunk is egy 1 fontos boltot. Rengeteg mindent árulnak és tényleg minden 1 font. Az olyan termékeknek amiknek kisebb az értéke 1 fontnál általában kettesével, hármasával árulják. Itt sikerült beszereznünk egy adaptert a konnektorhoz mivel Angliában 3 tűs konnektorok vannak... Anikó nagy örömére van egy Lidl a közelben. Ráadásul nagyon úgy néz ki hogy ugyan azokat a termékeket árulják mint az otthoniakban.

Tipikus Angol lakóházak

'A kedvenc helyünk' Bár még nem ettünk itt de Anikónak annyira tetszett hogy megbeszéltük ha elhagyjuk egymást itt találkozunk :-)

Folytatjuk...