Szeptember 9-én, pénteken végre eljutottunk odáig, hogy elmenjünk turistáskodni. Szerencsés véletlen hogy Alex barátom útban Kanada felé pont pénteken töltött egy napot Londonban. Megbeszéltük, hogy találkozunk a Buckingham Palota előtt. Onnan kiindulva pedig teszünk egy szép kis túrát a Temze partján. Még előző nap este megnéztem, hogy pontosan hogyan jutunk el a Buckingham Palotához. Egyszerű: Picadilly Line-on (a metró vonalaknak itt nevük van és van belőlük 13) el kell mennünk egészen a Green Park állomásig és onnan séta. Ez teljesen jó hiszen mi is a Picadilly line-hoz lakunk közel még csak át sem kell szállni. Este azonban még megnéztem a British múzeumot is. Ugyan ezen vonal csak Holborn megálló. Szépen le is jegyzeteltem magamnak reggelre: Buckingham Palace – Holborn; British Museum – Green Park... Mondanom sem kell, hogy Holbornon nem találtuk a Buckingham palotát és amikor megkérdeztem az újságárust azt mondta, hogy bizony az nem itt van hanem jó messze. Ekkor Anikóban merült fel, hogy esetleg fordítva írtam fel a megállókat. Mondtam, hogy az kizárt, de menjünk el a Green Park megállóhoz majd meglátjuk. Természetesen ott volt a Buckingham Palota... Azt csak később vettem észre hazafelé, hogy a metró megállóban az állomás neve után bemondják a helyi nevezetességeket, így elég lett volna erre figyelni. A Green Park mint a neve is utal rá egy hatalmas és gyönyörű szép zöld park.
Green Park-ban
A Green Park-on átsétálva jutunk el a Buckingham Palotába. Vagyis hogy a kapujához. Kicsit csalódás volt, hogy az őrök a kaputól elég messze álltak így nem lehetett rendes képet készíteni velük.
Anikó a Buckingham Palota előtt háttérben egy Őr
Közös kép a kapuban
Alex kisebb késés után megérkezett, úgyhogy útnak is indultunk a St. James's Park felé. A parkban rengeteg madár (galamb, kacsa, hattyú sőt még pelikán is) és mókus található. Egyik sem igazán fél az embertől, a mókusok szabály szerűen felmásznak az ember lábára hátha van náluk mogyoró. Igazán aranyosak voltak :-)
Anikó, Alex és a Mókus
Tollászkodó pelikánok és mi
Alexnak kész útiterve volt, hogy merre szeretne haladni. Fel is készült rá, volt nála turista térkép, google maps-ről nyomtatott térkép stb. Természetesen ezekről rögtön le is mondott a javamra, mert hogy én ugye jobban bánok a térképpel.
Na most merre?
A park után jött a Churchill múzeum. Ide nem mentünk be, csak az előtte lévő emlékműnél csináltunk egy képet.
Anikó és a gömb
Továbbhaladva jutottunk el a Horse Guards road-ra. Itt tényleg lovas őrök állnak. Az egyik ló annyira fegyelmezetten és mozdulatlanul állt, hogy komolyan kétségbe vontam, hogy az élőlény. De aztán megéreztük a lócitrom szagot és ez meggyőzött arról, mégiscsak igazi. Hacsak nem használnak lócitrom illatosítót...
A „kitömött ló” és lovasa
A következő látványosság a Big Ben volt. A Westminster hídon sétálva készítettünk pár képet.
Kis pihenő
Innentől kezdve a Temze partján haladtunk.
Anikónak valamiért nagyon tetszett ez a pingvin
London Eye és a Big Ben
Körülbelül 620 mérföld után (na jó nem annyi de tényleg nagyon hosszú séta után) végre eljutottunk a Tower Bridge-hez.
Anikó és a Tower Bridge
„The Egg”. Valójában fogalmam sincs mi az de Alex váltig állította, hogy az valami nagyon híres dolog.
Anikó és a Tower Shop
Ezt a képet Anikó készítette. Mindenképpen szeretett volna egy olyan képet amin mind a hárman rajta vagyunk. Így sikerült... :D
és végül egy Fish & Chips árus. Nem ettünk de a tervek között szerepel.
Holnap készülünk meglátogatni a British Museum-ot. Majd annak is szentelünk egy bejegyzést.